Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


GALAMB "TÁNC"

2020.01.16

GALAMB "TÁNC"

Felületesen láttam, reggel, hogy jártam, 
galamb az "táncolt", tipegve járt ott, 
hol kijönni szoktam, hogy utamat rójam, 
s reggeli imámat, magamban mondjam!

Majd eltelt a délelőtt, s megint én láttam, 
kis galamb idegesen, tipegett, s vártam, 
közelebb lépve, vettem csak észre, 
társa ott feküdt, kihűlve éppen!

Odament hozzá, burukkolt hangosan, 
piszkálta, lökdöste, keljen fel gyorsan, 
szívem az azonmód, szorult is össze, 
burukkolásban, bánat volt érte!

Lassan hát közeledtem, a "síró" felé, 
zacskóval megfogtam, társát hát én, 
tettem a kukába, hogy "védett" helyen legyen, 
maradtam galambbal, kicsit ott lent!

Nem ment el azonnal, nézett reám, 
odasétált újra, hol társa volt már, 
ketten hát pár percig, így együtt voltunk, 
éreztem bánatát, majd elvált az utunk!

Tudtam, hogy állatok, gyászolni tudnak, 
de galambnál most láttam, először mostan, 
őszinte érzést, bánatosat hát, 
átéreztem most is, sajnáltam már!

Mert hatalmas kontinens, félmilliárd állata, 
tűzvészben elpusztult, s kihalt lett faja, 
szívem már korábban, gyászolta őket, 
de -e kis galamb újra, sebeket tépett!

Pityeregtem én csak, könnyem az hullott,
kimúlt életekért, imám csak száll most, 
jutott eszembe, mily kemény az ember, 
ártatlan civil gép, kilövést megtesz!

Rokonok, barátok, ismerősök sírnak, 
de bánatuk nem puhít, vezetőket mostan, 
hogy feszültséget rendezve, békében éljünk, 
mert gyűlölet, bosszúvágy, örökké vétkünk??

Elpusztult állatok, emberek miatt, 
bánatos énem, lelkeket sirat!