Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


FÁJ A FOGAM...

2020.03.27

FÁJ A FOGAM...

Fáj a fogam nékem, két hónapja mondom, 
de nem úgy, hogy orvos lássa azt épp most, 
alul-felül az egész, sokszor hát fáj, 
jártam már én így, s keresztmamim pá!

Nem figyeltem erre, hinni sem akartam, 
hogy "halálhír" jön akkor, ha így érzek én na,
sajnos az élet, igazolt engem, 
kaptam két "áldást", itt él az bennem!

Másik "áldást" érzem, ha határ az eljő, 
s illető az auráján, falat húz fel ő,
tudom, mert jártam én is hát így, 
egyik napról másikra, bezárkóztam itt!

Kerültem kórházba, mert influenzás lettem, 
de angyalok serege, kíséretben ott lett, 
kaptam én rezgéseket, gyógyítás gyanánt, 
sajnáltam orvost, ki megvizsgált hát!

Mintha a testem, rázta volna meg, 
lepattant rólam, s messzire ment, 
nem szólhattam semmit, pedig már tudtam, 
határtól "taszítottak," engem hát vissza!

Érzékeny nagyon, az óta vagyok, 
sajnos a kollégámmal, beszéltem ott,
mikor falat én éreztem, segíteni akartam, 
"megoldom egyedül!"- búcsúzva mondta!

Nenikém is "átment," éreztem nála, 
mikor a fal, felhúzódott nála, 
vigasztalni kezdtem, utat mutatni, 
"elfáradtam nagyon!"- s mosollyal bírt!

S tudtam én jól, faluk az erős, 
érzésem határozottan, erősen jött, 
át is "mentek" ők, halálhírük ragadt, 
értelmetlenkedés, bánkódás, utánuk maradt!

Most is hát fogam, erősen fáj, 
ne legyen igaz, mit megérzek hát, 
TARTS BE A RENDET, VÉDJED MAGAD, 
maradj itt köztünk, életben majd!

S ha belső "titkom", néked hát segít, 
BELÁTÁSSAL hasson, hogy túléljük itt!